gazda házánál, olyan mint egy püspök, a kinek oktatni, inteni, dorgálni kel. az Isteni félelemben tartani, fiait, tselédgyit, és vigyázni kel szokásokra, és magok viselésekre.
K. Miért nem akarja az ur, hogy atanitványok hordozanak, se zatskot, se táskát, se sarut, se senkit ne köszönttsenek az uton?
F Meg akarja mutatni azal, hogy mint kel el távozni a földi dolgoktol. és gondoktol., az egyházi szolgának, hogy magát egészen, és figyelmeteségel., szolgálattyának hivatallyaira adhassa, és hogy minden gondgya tsak alégyen, hogy a mások üdveségin munkálodgyék, ha pedig tilttya hogy másokot koszönttsenek, azal azt nem tilttya. hogy egy máshoz tartozando. betsülettel, és tisztelettel. ne legyünk, hanem tsak azt akarja meg mutatni, hogy az ö szolgait. semminek nem kel meg tartoztatni, se el forditani szolgálattyátol, hanem azal, a világhoz hejában valo kedvezést tilttya nékik, a mód nélkül valo köszöntéseket, a haszontalanvalo látogatásokot., és avilági mulattságokot, mivel egészen kel magokot foglalni a valojában valo nagy dolgokban. a melyekre köteledzi öket hivatallyok.
K Mit tésznek ezek a szók, ha ati bekeségtek meg nem nyugszik azon. ki házához fogad, viszá tér hozátok.
F A kristus azt kivánnya, hogy az ö tanitványi mindenüvé békeséget vigyenek, valahová küldi öket, és azt, mind kivánnyák, mind szerezék, a menyiben töllök lehet mind azoknak, akikel élnek, fö képen azoknak, kik házokhoz fogadgyák, nem a világi békeséget, hanem a kristus békeségit, a mely az Istennel valo, valoságos meg békéllésböl áll, és a kegyelem javainak birtokában, utánna tészi, hogy ha azok a személyek, nem békeség fiai, és ha arra méltatlanok, minek utánna pedig az ö szolgai véghez vitték volna mind azt, a mi töllök lehetet., és ha azok a személyek meg vetik. az ö buzgo fáradságokot. és munkájokot, azon ne törödgyenek, mert az ö jutalmok bizonyos. és magoknak veszik el azokot a jókót. melyeket másoknak akartak szerezni.
K. Miért mondgya az ur, hogy aki dolgozik, meg érdemli ajutalmat, a mely segittséget ád a nép, kellé azt ugy tekinteni, mint a szolgálatnak jutalmát?
(II. Épistolák: 654)